Társalgó
Elbizonytalanodtam. Talán mégsem William az. Honnan tudná egy angol, hogy nálunk ilyenkor jön a Mikulás? Miért hagyna a rózsa mellett egy tábla csokit is?
(A két amcsi ribancot összeverem. Megtaposták az ajándékaimat, amikor hajnalban hazatántorogtak valami buliból. A csokim összetört, a virágomról leszakadt pár szirom, és most elég tépett szegény.)
Anyáéktól is kaptam egy kis csomagot egy levéllel, amiben megírják, hogy most nem tudnak pénzt küldeni, úgyhogy nekem kell megoldanom a hazautat. Csakhogy én is közel állok a nullához, az utazást semmiképp nem tudom kifizetni. Hétfőn írok nekik, hogy idén kénytelenek lesznek nélkülem karácsonyozni. Arra sincs pénzem, hogy hazagyalogoljak, ahogy valaki még a gimiben mondta. Kölcsönkérni pedig nem fogok. Ki tudja, mikor tudnám visszaadni, és senki pénzét nem nyúlom le ilyen bizonytalanul. Nem mintha tolonganának az engem kisegíteni vágyók; azt hiszem, Anita az egyetlen, akire számíthatnék.
Kivéve a Fantomot - arról viszont fogalmam sincs, őt hol keressem.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése