Kajálda, Campus, ebéd közben
A Fantom ma is nagyot alakított. De kezdek gyanakodni a kilétét illetően.
Már leültem a tálcámmal, amikor rájöttem, hogy nem vettem magamnak kést. Visszamentem az evőeszközöshöz, szereztem egyet, aztán elindultam az asztal felé, ahol ma egyedül ültem, mert Anitának sürgős elintéznivalója volt a városban, és úgy döntött, majd kint keres valami evőhelyet.
Az asztalom felé tartva kis híján belerohantam Williambe. A nyaka bal oldalát hatalmas sebtapasz fedte.
- Mi történt a nyakaddal? - kérdeztem, ekkor még teljesen gyanútlanul.
Szórakozottan megtapogatta a tapaszt.
- Á, ez csak a múltkori...
- Az egy hónappal ezelőtt történt.
- Igen, de tudod, hogy van ez... Rossz helyen van, kikapartam... egyszer kaptam egy fülest is, amikor vívni voltam...
Valahogy nem volt az igazi. Eddig mindig határozott férfiként viselkedett, ma meg úgy, mint egy csínytevésen ért kisfiú.
- És te hogy vagy? - kérdezett vissza gyorsan, mintha azon lenne, hogy elterelje magáról a figyelmet. - Fogytál, nem?
- Kösz, megvagyok. Mostanában senki sem próbált megerőszakolni.
- Az remek - húzta el a száját. - Akkor én megyek, kerítek valami ebédet.
- Én meg felkoncolom az ebédet - emeltem fel a kést.
- Jó étvágyat - mondtuk végül egyszerre, és mentünk a dolgunkra.
Mire visszaértem, két változás ment végbe a tálcámon. Az egyik, hogy lenyúltak róla egy szelet csokitortát. Fene a belét annak, aki még a kajámat se hagyja békén. De legalább az Academia fizeti, amit eszem, akkor is, ha duplázom a desszertadagot.
A másik, ami sokkal fontosabb: egy szál fehér rózsa. És emiatt kezdtem el gyanakodni a Fantomra.
William lenne az?
Egyszer már megvédett. Miért ne tehette volna meg másodjára is?
Oké, nevezzük inkább bosszúnak, de ez most lényegtelen.
Halloweenkor nem láttam - persze ez nem jelent semmit, akármilyen jelmez lehetett rajta.
És ma... Ott van az a seb a nyakán. Szinte kizárt, hogy a régi még nem gyógyult be. Azt egyébként sem ragasztotta le, ez a mostani újabb lehet - és elnézve Philippe állapotát, nem lehetett piskóta az a verekedés.
Ez magyarázná azt is, hogy miért volt annyira zavarban.
Azt a mindenit. Ez egyre valószínűbbnek tűnik. Lehet, hogy William Arkwood az én titokzatos, rózsahagyós Fantom-lovagom...?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése