I. év - Október 2., csütörtök

Reggel 9 óra
Filozófia előadás

Ma már egész magabiztosan mászkáltam. A horzsolásaim se fájtak annyira.
Erre jött az a csaj, és felkent a falra. Minden előjel nélkül.
Hisztérikus hangon faggatott, hogy mi történt köztem és Philippe között. Mondtam neki, hogy gyakorlatilag semmi, mire hazugsággal vádolt, a padlóra lökött, belém rúgott, és lekurvázott.
Most megint fáj mindenem, és néha még mindig szédelgek egy kicsit amiatt, hogy a fejem is koppant azon a rohadt falon.
Akárki is volt az a szédült tyúk, tőlem aztán viheti az imádott Philippe-et, és csinálhat vele, amit akar. Nekem nem kell. Látni se akarom. Soha többé. Áldás, hogy a szobrászok (vele együtt) a Campus másik végében vannak. Így is épp elég kockázat a kolesz, az ebédlő és a város.