Délután 2 körül
Szoba
Mióta együtt vagyunk Williammel, érdekesen alakul a népszerűségünk.
Oké, inkább csak az övé. Az enyém nagyrészt maradt a régiben.
Szóval, Williamet szemmel láthatólag minden fiú szíves-örömest összeverné, de a Philippe-es incidens óta senki sem meri (és mindenki próbál rájönni a trükkre). Ő is pária lett a saját nemében, mégpedig miattam.
Ő meg csak a vállát vonogatja.
Nem normális ez a pasi. Lord lesz, abból fog élni, hogy szeretik, és a vállát vonogatja, amikor mindenki utálja. És vígan tovább lófrál a még nála is népszerűtlenebb barátnőjével.
Hülye.
Jó, kivétel mondjuk nála is van, de attól aztán nem lesz miniszter, ha jóban van az orosz szobatársával. Nem mintha nem bírnám a fantasy-őrült, ebből kifolyólag idealista és álmodozó Joszifot, akinek a macskája már-már a testvére. Haláli a srác, az orosz akcentus amúgy is a gyengém, annál aranyosabb nincs.
Nem, nem Josziffal van bajom, hanem azzal, hogy a pasim az Academia társadalmának a peremére szorult, csupán mert velem jár, és őt ez cseppet sem zavarja.
Hülyepasi. De az enyém. (Legalább nem sárga és nem savanyú.)
