I. év - November 1., szombat

Hajnali 3, a Halloween-party után
Társalgó
Anita az utolsó pillanatban dumált rá, hogy elmenjek. Még nem döntöttem el, hátba veregetem vagy megölöm érte.
Mivel ez nem egy elegáns bál volt, mint a gólyabál, ráadásul mindenki eltakarta a valódi kilétét, semmi nem szabott gátat az engem célzó érzelem-nyilvánításoknak. Sajnos az én jelmezem sem - mivel egyszerűen csak hippinek öltöztem (az időhiány nagy úr), tökéletesen felismerhető voltam.
Az egyik tábor csipkedett, tapizott, perverz megjegyzéseket tett, próbált elcsábítani. Egyesek régimódi, mások romantikus (-nak szánt), megint mások modern, tapló, tolakodó módszerekkel.
A társaság másik fele leribancozott, rám öntötte a poharam tartalmát, izomból a lábamra taposott, megpróbált felbuktatni. Páran bájosan vigyorogva megígérték, hogy kikaparják a szemem.
Be akartam rúgni. Nem sikerült. Odahaza szentekkel kellett volna barátkoznom, akkor nem bírnám így az alkoholt, és nem csak enyhén spicces lennék.
Habár az se lenne olyan nagyon jó. Gáz lett volna, ha rózsás idegen hullarészegen talál rám. Mert megint megjelent. Bizony, még láttam is. Azaz láttam is, meg nem is. Az Operaház Fantomjának ruhájába bújt, úgyhogy a világon semmit se láttam belőle. Az arcát maszk fedte, a kezét kesztyű, a haját kalap - mindent eltakart, ami jellegzetes egy emberben. A mozdulatai ismerősek voltak, de kicsit már imbolygott a világ, így még azok alapján sem tudtam azonosítani.
Letette elém a rózsát az asztalra, aztán odébbállt. Hiába akartam elkapni, hiába kiabáltam utána, vissza se nézett, csak eltűnt a tömegben. Nem is nagyon láttam azután. Amikor mégis, úgy manőverezett, hogy ne juthassak a közelébe.
Annyira szerettem volna én lenni Christine Daaé, aki letépheti a Fantom maszkját. Az se érdekel, ha alatta egy szörnyeteg van (te jó Isten, lehet, hogy Philippe az...?!), csak fedje már fel magát.
De talán jobb így. Amíg megőrzi a titkát, nem múlik el a varázs, és nem kell csalódnom (megint).

Este 6 óra 10 perc
Szoba
Próbáltam tanulni, hogy ne a Fantomról ábrándozzak. Nem ment.
Olvasni is próbáltam. Csak a Jane Eyre van nálam, és szombat délután nincs nyitva a könyvtár.
Kéne egy jó nagy pofon, mielőtt magába bolondít valaki, akit nem is ismerek, és akitől már az is aljas volt, hogy felvette az általam oly nagyon imádott Fantom alakját.
Utálom.
Vagy nem.
A fene tudja.