I.év - Október 29., szerda

Délután 4
Aula, Campus
Érthetetlen módon Anita megmaradt mellettem, vállalva ezzel akár a népszerűtlenséget is. Hát normális az ilyen...?
No, nem mintha zavarna. Csak kicsit szokatlan, hogy nem egymagam rohangálok teremtől teremig.
El nem tudom találni, miért nem osztozik ez a csaj a többiek ellenszenvében. Arra mondjuk nincs oka, hogy féltékenykedjen amiatt, ahogy a pasik kezelnek: két éve van együtt a barátjával, és köszönik szépen, jól vannak. Lehet, hogy csupán ez a titok nyitja.
(Ezé a titoké legalábbis. A többi továbbra is bizarr és érthetetlen. Akár egy XX. századi dráma vagy egy francia művészfilm.)

Este negyed 7
Szoba
M. La Flotte az óra közepén megjegyezte, hogy igazán romantikus ez a rózsa-dolog, biztos örülök neki.
Megmondtam neki, hogy most épp nem annyira, mert nem túl kényelmes dolog folyton azon fáradozni, hogy láthatatlan legyek. Mire ő elkezdett győzködni, hogy mindez fikarcnyit se számít, ha közben bekopog a szerelem.
Remélem, ez nem önreklám. Az nagyon rossz vicc lenne az élettől. Egyébként is fura humora van, de ez végképp kiverné nálam a biztosítékot.