I. év - Október 26., vasárnap

Reggel 9 óra 20 perc
Szoba
Megint egy szál fehér rózsa, most az ajtó előtt, átkötve egy selyemszalaggal, amire valaki a nevemet írta cikornyás zöld betűkkel. Joyce találta meg, és ő rázott fel, hogy legalább kifaggathasson, ha már az a csalódás érte, hogy nem neki címezték az ajándékot.
Újabb csalódást kellett okoznom neki: még mindig fogalmam sincs, ki lehet a titokzatos rózsahagyó. Egyébként se voltam túl kommunikatív - még nem volt bennem a reggeli koffein-löket.
Hiába nyivákoltak, semmit nem tudtak kiszedni belőlem - hogy is tudtak volna, ha egyszer én magam sem tudok többet, mint ők...?