I. év - November 14., péntek

Reggel 8 után pár perccel
Esztétika előadás
Éjjel "valaki" eszméletlenre verte Philippe-et a parkban. Felrepedt a szemöldöke, eltört az orra, a bal hüvelykujja és egy bordája, csúnya zúzódások meg horzsolások vannak rajta mindenhol. Randán elintézte az a "valaki", pedig állítólag (és az én tapasztalataim szerint) nem gyenge ember.
Ami a legszebb az egészben: egy szál fehér rózsa feküdt mellette a fűben. A szirmai itt-ott vérpettyesek. Tehát nem Philippe a Fantom! Van esély, hogy egy normális pasi a titokzatos rózsahozó!
Az már csak ráadás, afféle bónuszpont, hogy én találtam rá először. Felébredtem hajnali 5-kor, és nem tudtam visszaaludni, úgyhogy úgy döntöttem, sétálok egyet, kiülök olvasni, amikor felkel a nap, ilyesmi. 6 körül láttam meg, szinte a hátsó kerítés tövében. Utólag lelketlen, gonosz, undorító dolognak tűnik, de így volt: akkor az se érdekelt, él-e még. Elvettem mellőle a rózsát, mert az engem illet, belerúgtam egyet Philippe-be, és elindultam vissza a koleszba, hogy vízbe tegyem a virágomat.
Utána azért beszóltam a gyengélkedőre, nehogy szó érje a ház elejét. Azzal már nem foglalkoztam, ki, mikor, hogyan kaparja össze. Én már megkaptam a részemet: titokzatos lovagom összeverte a gaz zaklatót, és még virágot is hagyott nekem.
Olyan jó kedvem lett, hogy szerintem délután írok egy levelet az otthoniaknak.

Délután 3 óra
Szoba
A két amcsi liba majd' elalél a gyönyörtől, hogy nekem milyen hiperromantikus fantomom van. Meg a vértől is aléldozni akarnak. De szerintem leginkább az irigységtől.