I. év - November 6., csütörtök

Délután 1 óra 10 perc
Művtöri ea.
Ezen az egy órán vagyok együtt Philippe-pel. Minden egyes alkalommal megfogadom, hogy soha többé nem jövök be, majd tanulok a könyvből, aztán fene nagy becsületességemben mégis mindig bemászom, akárhogy görcsöl is a gyomrom.
Afféle körtánccal szoktuk kezdeni az órát. Én próbálok tőle minél messzebb helyezkedni, ő meg próbál minél közelebb kerülni hozzám. Ezt addig játsszuk, amíg bejön Gabrielle Ficci, a tanár, és kénytelenek vagyunk megülni a fenekünkön.
Ma ő nyert. Közvetlenül mögöttem ül, olyan közel, hogy érzem az illatát. Egyáltalán nem büdös, sőt. Mégis a hányinger kerülget.
És még az óra felénél sem tartunk.

Délután 2 óra 40 perc
Gyengélkedő - már megint
Nem egészen negyed órával azután, hogy abbahagytam az írást, felpattantam, átgázoltam az egész soron (a legtöbb embernek felállni sem volt ideje, hogy kiengedjen), és az egyik kezemet a gyomromon, a másikat a szám előtt tartva kirohantam az előadóból.
Az esetlen, duci lány, akit Ficci utánam küldött, a WC-ben talált rám, miközben épp kihánytam a reggelit. Láttam rajta, hogy ha néznie kell, ő is csatlakozik, úgyhogy inkább magamra csuktam a fülke ajtaját. Elég volt nekem a magam baja.
Még akkor is görcsösen öklendeztem, amikor már rég nem volt bennem semmi.
Dögölj meg, Philippe.