I. év - Október 6., hétfő

Reggel háromnegyed 10

Aula, Campus

Leesett az állam.

Eddig azt se tudtam, hogy Frau Sattelnek van egy Anita nevű unokahúga az Academián. Ma viszont ez az unokahúg a drámatöri óra közepén felszólította a nagynénjét, hogy szálljon le rólam.

- Semmivel sem ártott neked - mondta igencsak dühösen. - Mégis úgy viselkedsz vele, mintha valami utolsó kurva lenne, aki folyton lenyúlja a férjjelöltjeidet. A fenébe is, hagyd már békén!

Önelégült vigyorra se futotta, úgy meglepődtem. A többiek is a pad alá ejtették az állukat, egyesek összesúgtak a szomszédjukkal, mások helyeseltek (ha nem is vitték túlzásba. mindenki tart Satteltől.).

Frau Sattel hamar rövidre zárta a vitát, de mondanom sem kell, onnantól kezdve a miénk volt a főszerep az óra végéig.

Amikor kifelé jöttünk a teremből, Anita elmosolyodott és rám kacsintott. A végén még minden nap kapok valakitől egy kis kedvességet. (Abban már reménykedni sem merek, hogy életre szóló barátságot, ne adj' Isten szerelmet találok.)

Délután 1

Klassz. irodalom, amíg nincs benn a tanár (lehet, hogy már nem is lesz)

Újabb meglepetés: Anita az én asztalomhoz ült le ebédelni. Köszönés helyett azt mondta:

- A nagynéném egy kretén.

Aztán, miután mellém telepedett, hozzátette:

- Igazából csak egy jó dugás hiányzik neki. Sajnálnunk kéne inkább. Ördögi körbe került. Harapós, mert nincs pasija, de addig nem is lesz, amíg ilyen.

Ezután szóba sem került többé.